Wallis Duna Kupa, műanyagpályás síverseny
Zugló, 2011.09.25

Nem a Wallis Duna kupa volt Konrád első versenye. Részt vett már korábban sítábor-záró, havon rendezett versenyen Weissensee idilli sípályáján, illetve idén áprilisban a Freeride által szervezett házi versenyen. Mindkettő különbözött azonban a mostanitól, elsősorban hivatalosság tekintetében. Itt feltétel volt az előző napi zuglói edzésen való részvétel, a nevezési díj befizetése, és a Magyar Sí Szövetség biztosította a profi időmérést.

2010 szeptembere óta visszük a gyerekeket síoktatásra, a Freeride sísulit a síiskolák honlapjainak tanulmányozást követően egyértelműen szimpátia alapon választottuk ki. Tetszett, hogy minden oktató elkötelezett a sportokkal szemben, ugyanakkor valamennyien képzett síoktatók, ráadásul korukból adódóan nagymértékű empátiával rendelkeznek a gyerekek irányában, ami - úgy gondoltuk - alapfeltétel azok számára, akik ilyen kis gyerekekkel foglalkoznak. Minden megérzésünk és elképzelésünk maximálisan beigazolódott, amikor személyesen is ellátogattunk a síiskola bemutató napjára a Vöcsök utcába. Az oktatók rugalmasak voltak, a gyerkőcök kipróbálták a csúszkálást, és Orsi "értékelésének" köszönhetően a harmadik évét még be sem töltött Gerda is bekerülhetett a kezdő csoportba, aminek nagyon örültünk. Konrád 2006. márciusi születésű, Gerda 2007. novemberi, így mindketten egy csoportban kezdhették az oktatást. Zolival és Ádámmal indult a csoport, az év folyamán másokkal is megismerkedtek a gyerkőcök, a táborban pl. Zsófi és Zsuzsi síelt velük, de voltak edzések, Korival, Tomival és Imivel is. A "bázisember" a kezdetektől fogva Zoli, akit Konrád a tanítójának nevez, és akinek jó katonaként hajtja végre az utasításait :-) Az edzések jól haladtak, csak pár alkalom maradt ki betegségek, utazások miatt, de a gyerekek lelkesedése töretlen volt az év folyamán. Gerda lassanként felzárkózott a nagyobbakhoz, mostanra a szombat reggel 9 órai edzések szerves részét képezik az életünknek, és ez nagyon jó így.

Ezzel az előzménnyel jutottunk el idén szeptemberben oda, hogy Zoli felajánlotta: elvinné Konrádot a Wallis Duna versenyre, hogy kipróbálhassa magát. Mi nem elleneztük, Konrád pedig szentírásnak tekintette, mivel Zoli mondta. Lelkesen készülődött, és ami érdekes, a negatív izgalom jelei egyáltalán nem mutatkoztak rajta. A legnagyobb természetességgel gyakorolt a versenyt megelőző zuglói edzésen, s ugyanígy edzett még egy utolsót a verseny napján is. Most használt életében először botot, ettől kicsit tartottunk is, hogy esetleg zavarja majd, de gyorsan, zökkenőmentesen megbarátkozott vele. A fiúk - Zoli és Kori a pálya tetején álltak, bekenték a sítalpakat, és utasításokkal, tanácsokkal látták el a gyerkőcöket: ellököd magad, kétszer botozol, aztán botok a hónaljadba, és siklás golyóban. Így mesélte Konrád. Aztán elindították a versenyt, és Konrád minden utasítást betartva, jó idővel (11,44) csúszott be a célba, és állt is volna be rögtön
a felvonó mellé egy újabb csúszásra :-) Voltak még mögötte gyerekek a 2006-os évjáratból, vagyis várnunk kellett az eredményhirdetésig. Végignéztük az utána indulókat, és - bár minden csúszási időt nem jegyeztünk meg pontosan - biztossá vált, hogy Konrád érmet nyer. A második helyet tippeltük, de kiderült, hogy a második helyezett 11,5-ös idővel ért célba, vagyis Konrád annál jobbat csúszott. Ekkor már fülig ért a szája, és nevetve vette át az első helyezettnek járó feliratos bögrét, na és persze a nyakába akasztották az aranyérmet.

A mosolygós csoportfotót követően Konrád tárgyilagosan megjegyezte, hogy sorban nyeri az érmeket; ebből annyi igaz, hogy a korábban megszerzett bronz és ezüst mellé, most - nagy elégedettségére - felkerült az arany is az ágya fölé az éjjeli lámpára. Annyit azért még elmondanék, hogy fiatal "versenyzőnk" nem szállt el, lelkiismeretesen folytatja szombat reggeli edzéseit Zolival, örül, hogy bottal csúszhat, és hogy magasról indulhat, imádja a libikókát, és lelkesen várja az újabb megmérettetéseket, na és a telet az igazi hóval, mert időnként rövidnek érzi a műpályát :-)

Köszönet Zolinak a meghívásért, az edzésekért és a támogatásért!